Hétfő, elkezdődött a hét, szorgos sajtómunkásaink pedig a hétvége tanulságait summázzák a nyájas olvasóknak. A mai nap közéleti Olümposza az önrendelkezés és az olimpia. Így az Új Magyar Szó az olimpiai aranyérmek apropóján ébreszti világ jobb előremenetelének vágyát, az erdély, pont ma pedig egy, a Dunatv-től átvett hírösszefoglaló jellegű anyaggal hajt fejet a Madárfészekben kialudt olimpiai láng előtt. A Vásárhelyi Népújság szintén. Ezen túl, a Krónika és a Háromszék Băsescu Dél-Oszétia kapcsán tett hétvégei nyilatkozatait értelmezi. Történt ugyanis, hogy az elnök ismét nemet mondott a kollektív jogokra, megerősítette Románia hivatalos álláspontját, felmondta a hagyományos román külpolitikai kliséket. A vezető anyagok forró nyomon vannak: az erdélyi magyarok autonómiája habzik a Fekete-tenger hatalmi játszmáinak közepette. Ezen utóbbi két írományt vennénk szemügyre.

Băsescu üzenete

A Krónika publicisztikájában a hellén mitológia alakjai közé emeli pár pillanatra az elnököt. Balogh Levente tollában Traian Băsescu az energiapolitika színpadán szépséges, ám tragikus sorsú trójai jósnő, Kasszandra szerepében tetszeleg. A párhuzam megáll az előrelátás képességénél: a román elnök évek óta igyekszik felhívni a szomszédság figyelmét Moszkva nagyhatalmi ambícióira. Mindhiába, pedig lám Grúzia kapcsán beigazolódni látszanak félelmei: az orosz maci ébredezik és vélhetően nyújtózkodik még Románia felé is. Sőt, a tragikus esemény okoz más természetű szorongást is Bukarestnek, vezeti fel az önrendelkezés kérdését a szerző: „Márpedig Bukarestben a gáz- és kőolajcsapok elzárásánál sokkalta jobban félnek bármiféle önrendelkezési törekvéstől, mivel minden egyes ilyen kezdeményezésben precedenst látnak a romániai magyar kisebbség önrendelkezési igényei számára”. Igaz, kissé erőltetett önrendelkezési igényről beszélni a szakadár grúz tartományok esetében, de ha Moszkva ezt mégis így látja, akkor arra érdemes odafigyelni (vagy akár az USA, lásd Koszovót). A cikk csattanója egy jó tanács a szorongó román fővárosnak, ha továbbra is népeket és területeket szándékszik tulajdonolni: „Az továbbra is elkerülni látszik a román vezetők figyelmét, hogy a tapasztalatok alapján épp a széles körű önrendelkezés biztosítása veheti elejét az elszakadási törekvéseknek.”

Igen, esetenként ez így is van. A szerző figyelmét csak az kerülte el, hogy éppen a szóban forgó grúziai konfliktus az egyik ellenpélda. Jogilag, bár széleskörű autonómiával rendelkeztek a szakadár tartományok, ennek vezetői, a Putyinhoz közeli, volt KGB-s tábornokok meglepő módon mégsem kértek belőle. Valószínűleg azért, mert nem az istenadta népek önrendelkezése volt a tét. Abházia és Dél-Oszétia politikai értelemben üres fogalmak. Ahol politikai közösség nincs, ott a romantikus nemzeti cél is hiányzik. Hogy a diskurzus szintjén szerepel, az orosz leleményességet dicséri a nemzetközi diplomácia, netán a jog nyelvén. A Krónikában meg talán azt, hogy Bukarest és mi is, erdélyi magyarok egy kicsit a magunk képére formáljuk a minket körülvevő világot.

Üzenet az olvasóknak

A Háromszék közölte anyagot Farkas Réka jegyzi. Nagyjából hasonló logika és érvek mentén halad, sőt nyugvópontja is majdhogy azonos. Óvatosan bánik a „precedensekkel”, úgy tűnik ez a fogalom kimerült Koszovó függetlenségének kinyílvánítása óta: „más múltból, hagyományokból eredeznek a különböző kisebbségi igények, más-más okból szeretne autonómiát, függetlenséget egy-egy népközösség, és más-más eszközökkel igyekszik érvényt szerezni jogainak. Nincsenek azonos helyzetek és azonos megoldások (..)” De, igenis vannak. Akad még közös elem, vonás a példák között. Sajátos másrészt a cikk befejezése, lüktet benne a székely virtus. Míg Balogh Levente jó tanáccsal látja el országunk vezetőjét, addig Farkas Réka továbbviszi az ajánlást és lerántja a leplet Románia példaértékű kisebbségvédelméről: „(…) bármennyire igyekszik meggyőző lenni, tudja, csak egyéni jogok biztosításával nem elégítheti ki a közösségi igényeket.” Ez ugye, a székely olvasótábornak is üzenet.

Lényeg a lényeg: a romániai magyarság autonómiatörekvése egyre színesebb hatalmi, befolyási kontextusban kerül. Egyfelől az EU intézményei és már működő autonómiaformái, az Amerikai Egyesült Államok Balkáni precedense (Koszovó) és a birodalmi logikától hevülő sajátos orosz kisebbségvédelem. Ezek az érvényesülő trendek, a tág értelemben vett politikai környezetünkben. A szerzők mégsem ezekhez szólnak, hanem a román elnökhöz. Băsecu üzenetében megszólítva érzik az erdélyi magyarságot és viszontválaszt adnak. Akkor pedig summázhatjuk: az erdélyi magyar véleményformáló elit szerint az önrendelkezés elsősorban belpolitikai kérdés.

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.