Lezárultak a választási listák a hét elején, továbbra is külön utakon az MPP és az RMDSZ. És feltételezhető, hogy sok politikusnál elkezdődött a fordított evolúció. Egyebek mellett ezt tükrözi sajtónk, és remélhetőleg tükrözni fogja a továbbiakban is, hogy kellőképpen biztosítva legyen szórakoztatásunk.

Diplomáciai csőd?
Nem egyezett meg az MPP és az RMDSZ, de egyes helyeken még talán van remény „civilizált kampányra”, amint azt a Háromszék írja. A helyzetet Fall Sándor a Krónika vezércikkében így elemzi: „A helyzet kialakulásához (…) hozzájárult az, hogy az MPP pártként alig néhány hete létezik, ez az idő pedig láthatóan nem volt elég az RMDSZ-vezetőknek arra, hogy tudatosuljon bennük: egy frissen (…) bejegyzett politikai párt jelöltjei nem arról álmodoznak, hogy egy másik alakulat listáin, annak tagságát gyarapítva vegyenek részt a választásokon. Az MPP vezetői sem világosodtak meg annyira, hogy rájöjjenek: az ultimátumok nem a legmegfelelőbb kommunikációs formák egy fiatal, sok tekintetben tapasztalatlan politikai alakulat számára.” Salamon Márton László az ÚMSZ-ben az alternatíváról értekezik. Szerinte a Szászék által hangoztatott választási lehetőségnek csak akkor van értelme, ha az alternatíva jobb. „…igény sohasem a meglévőnél rosszabbra van, hanem mindig csak a jobbra. Aki az mondja, hogy nem lenne szükség az RMDSZ-nél jobb, profibb, erősebb, szebb és okosabb magyar érdekvédelmi szervezetre, hazudik. (…) A bökkenő azonban az, hogy a Magyar Polgári Párt nem jobb, nem profibb, nem erősebb, nem szebb és nem okosabb, mint az RMDSZ.” „Igaz, az alternatíva nem mindig csak akkor vonzó, ha jobb a meglevőnél – ismeri el a szerző. – Gyönyörű nők férjei tartanak nejüknél jóval csúnyább szeretőt, csak az »alternatíva« kedvéért. Aminek nem ritkán válás a vége.” (Több MPP-témájú vezércikk is megjelent a héten a bukaresti napilapban, és ezekben mintha egy költő beszélne – csak kihúzták belőle a sok ö-t…)
Persze az Erdélyi Riport hetilap se megy el szó nélkül a listazárás mellett. „Az nyilvánvaló volt az első perctől, hogy az MPP nem mond le arról, hogy bejegyeztetése után önállóan is megmérettesse magát, ott legyen szereplőként a politikai porondon – írja Szűcs László vezércikkében. – Az sem volt meglepő, hogy Szászék kihúzták magukat az előválasztásból, hiszen jelöltjeik (…) zömében elvéreztek volna a belső megmérettetésen. Hiszen azt senki sem várhatja el, hogy minden erdélyi, partiumi önkormányzati tisztség megszerzésére Tőkés Lászlót indítsák.”
Egyébként beindult a Transindex negatívkampány-monitorja, amelybe egyaránt bekerült Szász Jenő és Kelemen Hunor. Szász az RMDSZ és az MSZP, valamint Markó és Gyurcsány között vont párhuzamot a csíkszeredai Székely TV-ben, mire Kelemen felháborodott közleményben szólította fel az MPP elnökét, hogy „ne az RMDSZ jelöltjeivel és politikusaival foglalkozzon” (értsd: kussoljon).

Băsescu aggodalma
Amint azt nyilván majd’ mindegyik orgánum leadta, a román államelnök helyteleníti, hogy Hargita és Kovászna megyében a magyar diákoknak a román osztályoktól „elkülönítve”, anyanyelvi szinten tanítják a román nyelvet, miközben alig vagy egyáltalán nem értik azt. Erről is vezércikk született a Krónikában, Balogh Levente tollából, az írás „az aggódás fázisait” elemzi. „…az államfői aggodalomnak különböző fokozatai vannak. A kedélyes, székelyföldi »szervusz nép – szervusz király« jellegű kiruccanásokon valóban az alternatív romántanítás szükségességét hangsúlyozta. Ám az idei választási évben, Bukarestben már árnyaltabban fogalmaz. A hiányos romántudás okát most abban látja, hogy (…) »különválasztották« a magyar és a román diákokat. Így szerinte előbbiek , nem lévén alkalmuk az iskola folyosóin elsajátítani a román nyelvet, rosszabb esélyekkel lépnek be a munkaerőpiacra.” Mózes Edit(h) a Népújság április 25-i számában szintén értékeli Băsescu aggodalmait: „Szeretett elnökünk vaslogikájával kiötölte, s bizonyára kampányfogásnak szánva jelentette ki, hogy ha valaki anyanyelvén tanul, nem tud majd érvényesülni Romániában.” Még ennek kapcsán is sikerül kiosztani a püspököt meg a polgári elnököt: „Csak azon csodálkozom, hogy sem az udvarhelyi bíró, sem a jelenleg éppen független európai parlamenti képviselőként fungáló püspök többrendbéli parolázásai közben sem tudta úgy elmagyarázni az államfőnek, hogy miért jó a magyaroknak, ha anyanyelvükön tanulhatnak, hogy az is megértse.”

Nem látjuk az autonómiától az erdőt
Az aradi Nyugati Jelen – nem először – a székelyföldi autonómiáért emel szót. Ezúttal az erdőirtás kapcsán. „Két RMDSZ-képviselő, Antal Árpád, Tamás Sándor, felvilágosító előadásokat tartanak, román honatya kollégáknak, a nyugati autonómiaformákról – jó érzékkel, kampányévben teszik. Közben, ameddig felvilágosítanak, addig pusztul a Székelyföld nemzeti vagyona, az autonómia egyik alapja. (…) És azt sem mondhatjuk, hogy ezt kifejezetten románok teszik a Székelyfölddel.”

Megint „elszúrta”?
„A magyarországi politikai válságból csakis az előrehozott választás és egy új kormányprogram nyithat kiutat” – véli Stumpf István politológus az Erdélyi Riportnak adott interjújában. Az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere szerint a magyar szocialisták kisebbségi kormányzása „csupán az előrehozott választások előszobája”. „Gyurcsány Ferenc most ugyanazt teszi, mint korábban, mindent kidob a süllyedő hajóból, hogy esélye legyen a partra jutásra” – jelenti ki Stumpf.

Egy kis radikalizmus
„Robbantás nélkül nem lenne autonómia Dél-Tirolban” – jelentette ki az Erdélyi Napló hetilap e heti számában Franz Pahl, Dél-Tirol törvényhozó szervének elnöke. Bagoly Zsolt dél-tiroli riportja elején párhuzamot von az erdélyi magyarság és az ottani németek között: a „dél-tiroliaknak (…) nem volt Német Népi Szövetségük, mely az elcsatolást dicsőítse”, és a helyi németek nem az erdélyi magyarok fejével gondolkodtak, „akik ültek a babérjaikon, várva az autonómiát hozó sült galambot”. „Igaz, volt erős hátországuk”, állapítja meg a szerző. „De ébredni és a jogainkért való harcot elkezdeni sosem késő”, állítják esélyeinkről a dél-tiroliak. A riporthoz mellékelt Pahl-interjúból megtudjuk, hogy a dél-tiroli németeknél nincsenek árulók, akik az autonómia ügye ellen tevékenykednének. Nálunk viszont vannak – legalábbis ez derül ki a riporter kérdéséből.

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.